Hónapok óta nem írtam egy sort sem… 
Visszatérni ilyen hosszú kihagyás után… olyan, mintha egy régi, kedves barátot ölelnék magamhoz újra. Az élet – a maga kiszámíthatatlan módján – elragadott, magával sodort. Lelki viharok, családi gondok, munka… mintha minden egyszerre nehezedett volna rám, és az írás, ami a menedékem volt, valahogy kicsúszott a kezeim közül. 
De most újra érzem azt a bizsergést, amikor egy történet kirajzolódik a fejemben. Újra hallom a karaktereim hangját, látom a világukat, és sikerült felvennem velük a tempót. Tudom, hogy mesélnem kell. Nem csak nekik, hanem nektek is.
Annyi mindent ki kell írnom magamból, és érzem, hogy ez az új történet különleges lesz. Talán nyersebb, talán érzelmileg mélyebb, de őszintébb is, mint valaha. Remélem, hogy amikor eljön az ideje, szeretni fogjátok, és ti is ugyanúgy átérzitek majd, ahogyan én.
Alig várom, hogy megoszthassam veletek. 
