Valamelyik nap szembejött velem egy zene, ami azonnal visszarepített egy különleges időszakba az életemben.

Akkoriban írtam A múlt árnyai regényemet, és ez a dal valahogy szinte mindig a háttérben pörgött. Olykor ismétlésre állítva. Annyira azonosulni tudtam vele abban az időszakban… 
Néha csak halkan szólt, néha erősebben, miközben karaktereket formáltam, jeleneteket álmodtam meg, és egy egész világot építettem fel.

Most, amikor újra meghallottam, olyan volt, mintha egy pillanatra visszakerültem volna abba a kis alkotói buborékba. Egy igazi deja vu. Jó érzés volt.

Hihetetlen, milyen ereje van a zenének. Egy dallam, és máris visszahozza azokat az apró, elfeledett pillanatokat, amikor minden összeállt, és csak írtam, írtam, írtam…




