Emlékszem fülig szaladt a szám, amikor a szerkesztőm az egyik kommentjében megjegyezte „Bírom, hogy Davidnek semmi humora” 😀 Tudtam, valami ilyesmi reakciót vártam a mogorva férfi személyiségére. Abszolút Joey ellentéte, mégis jól működnek együtt.
Őt és Dylant nagyon hasonlóra alkottam meg, végül azért választottam őt főnöknek, mert, ha Dylanra azt mondjuk nyugodt, akkor David már már hideg. Olyan mértékben higgadt, hogy az ember néha ridegnek érzi. Ennek ellenére kifejezetten tetszett, hogy a történet végére ő is megmutatta a gyengédebb oldalát.
Vannak emberek, akikben egyszerűen megbízol, akik mindig ott vannak, amikor szükséged van rájuk. Nem kérdeznek, nem mérlegelnek, csak cselekszenek. David pontosan ilyen. Ő az, aki a legnagyobb káosz közepén is nyugodt marad, aki mindig megtalálja a kiutat, és aki soha nem hagy cserben. Lehet, hogy nem mindig mond sokat, de amikor szól, az mindig számít.
David nem hangos, nem keres elismerést, mégis mindenki tudja, milyen értékes. Ő az, aki nélkül minden sokkal bizonytalanabb lenne. Egy biztos pont a világban, akire mindig lehet számítani.

