Most Jonathant hoztam el nektek…
Az ő karaktere sokat megélt személy, a történetem egyik legfájdalmasabb alakja. 

Alapvetően vitatkozhatnánk azon, hogy a könyv szereplői közül melyikük élete alakult a legnehezebben, vagy ki élt meg több mindent a múltban. De ahogy mindenki, úgy Jonathan is kitartott a barátai mellett. Annyi különbséggel, hogy az ő fájdalmáról és tragédiájáról senki nem tudott. 

Jonathan nekem azt tanította, hogy el kell mondani, ha valami nincs rendben. Beszélni kell valakivel róla, különben a titkok és az eltemetett fájdalom felemészti az embert. Elszigetel, és végül olyan döntésekhez vezethet, amelyeket kívülről senki sem ért meg. 

Ő számomra annak a jelképe, hogy a csend mögött gyakran vihar tombol. A legerősebbeknek tűnő emberek is hordozhatnak láthatatlan terheket. Néha pedig a legnagyobb szeretet az, ha valaki némán áldozatot hoz másokért. 





