ReAd Blog interjú

Őszinte leszek… a kérdések megválaszolása közben úgy izgultam, mintha élesben ment volna az egész.

-Hogyan kezdődött az íráshoz fűződő kapcsolatod? Már gyerekként is történeteket írtál, vagy ez később alakult ki?
Gyerekként és fiatal felnőttként csak olvastam. Egészen 2020-ig meg sem fordult a fejemben, hogy valaha is könyvet fogok írni. Bár még akkor sem fogtam neki, csak ott motoszkált a fejemben az a törékeny történet, amivel – hiába tetszett – nem hittem, hogy valaha is fogok valamit kezdeni. Két évvel később egy komolyabb betegséget és műtétet követően elértem arra a pontra, hogy nem tudtam mihez kezdjek magammal. Akkor azt éreztem, itt az ideje valami teljesen új dolognak.

-Mely írók voltak hatással a stílusodra?
Nem tudnék név szerint említeni senkit, aki hatással volt rám, de mivel rengeteg könyvet olvastam, ezért előfordulhat, hogy tudat alatt hatottak a stílusomra. Amiről csak annyit említenék meg, hogy első olvasóim anyukám és az egyik nagynéném, többször is azt mondták, hogy „ez olyan Hajnis”. Többnyire női írók könyveit olvasom. Kiemelném néhány szerzőnő könyvét, akiket nagyon szeretek: Maya Banks, Helena Silence, Kiera Cass, Wendy Webb, Jennifer Hillier és persze J. K. Rowling.

-Mesélnél a könyvedről? Kiknek íródott?
Kezdetben négy nagyon jó barátnő mindennapjait, a bulis, vidám életüket követhetjük nyomon. De nagyon hamar kiderül, hogy nem mindig volt ez így. Komoly események és tragédia húzódik a háttérben, amit egy sötét alak felbukkanása a múltból újból a felszínre hoz. A történet során a lányok mellett több szereplő is megjelenik, akiknek a jelenléte ugyanolyan fontos a cselekményekben, mint a négy főszereplőé. Szerettem volna olyat alkotni, ahol minden karakter valamilyen szinten kapcsolódik valakihez még, ha eleinte nem is egyértelmű. A fiatalabb és idősebb korosztálynak egyformán szántam. Hiszen – szerintem – a barátságról szóló történetek soha nem mennek ki a divatból.

-Mennyire volt nehéz eltalálni az egyensúlyt a dráma és könnyedség között?
Nagyon nehéz. Emlékszem a szerkesztőm többször is megjegyezte, hogy a lányok túl komolytalanok egy-egy veszélyesebb szituációban. Ezen sokat kellett dolgoznunk, de azt sem akartam, hogy elvesszen az a tipikus csajos oldaluk sem, amit megálmodtam nekik. Kifejezetten szerettem azt, amikor a pánik előhozta belőlük a szarkazmust vagy a vicces megjegyzéseket.

– Mi ihlette a történetet?  
A barátság. Olyan fajta barátság, amiről minden ember álmodik, de ami nem mindenkinek adatik meg. A veszély, az akció, a romantika, a szellemes párbeszédek és a múlt pedig izgalmasabbá tette.

– A múltból részleteket adagolsz visszatekintőként – miért ezt a struktúrát választottad?
Sokkal életszerűbbnek találtam, így megmutatni. Számomra olyan volt, mintha előttem peregnének az események, ahogyan valamelyik lány éppen visszaemlékezik arra az estére. A múltba való visszakalauzolás ad egy extra izgalmat a történetnek, annak ellenére, hogy tudjuk mindkét lány túlélte azt az éjszakát.

– Melyik olvasói vélemény vagy kritika hatott rád leginkább? Volt olyan konkrét reakció, ami meglepett, elgondolkodtatott?
Minden olvasói vélemény hat rám, mert még mindig hihetetlen és fantasztikus, hogy tetszik az embereknek, amit írtam. De mégis kiemelném az első három kritikusomat, akik még a teljesen nyers kéziratot olvasták. Édesanyámat, nagynénémet és páromat. Emlékszem anyukám aközben olvasta, hogy még írtam és sokszor a nyakamra járt, hogy mikor küldöm a következő fejezetet. Nagynéném rávilágított néhány hibára, de emellett rengeteg dicséretet is kaptam tőle. Párom pedig nem az a típus, aki szívesen vesz a kezébe könyvet, viszont a lányok történetét pár nap alatt kivégezte.

-Milyen élmény volt a Smaragd Kiadónál megjelenni? Hogyan működött köztetek az együttműködés?
Úgy gondolom, hogy a Smaragd Kiadó minden munkatársa és szakembere a helyzet magaslatán van, értik a dolgukat és minden könnyedén működött. Őszintén remélem, hogy ők is ezt gondolják a velem való közös munkáról. Bár a szerkesztőm egy-egy nyakatekert mondatom miatt lehet a falat kaparta.

Emlékszem az izgalomra és a gyomorgörcsre, amikor elküldtem nekik és a többi kiadónak a kéziratot. Ők voltak az elsők, akik reagáltak rá és nem pár sorban értékelték, hanem közel három oldalon keresztül. Akkor tudtam, hogy tényleg foglalkoztak a történetemmel – ami olyan közel áll a szívemhez – és komolyan veszik a munkájukat. Ezért is választottam őket a kiadásra.

-Tervezed folytatni a lányok sztoriját, vagy teljesen új karakterek felé terelődni?
Bevallom nagyon nehezen engedtem el a lányokat, viszont úgy érzem ezt a történetet lezártam. Nem mondom, hogy nem agyalok velük kapcsolatban még valamin, de ez egyelőre nagyon képlékeny. A múlt árnyai óta több ötlettel is kísérleteztem, vannak köztük befejezett projektek, de olyan is, ami még vár a végkifejletre. Viszont igyekszem más típusú karakterek felé is nyitni és minél változatosabb szereplőket felvonultatni a történeteimben. Nagyon szeretem a meg nem értett karaktereket, akik elsőre rossznak tűnnek, de az csak a látszat és ahogy haladnak az események az olvasó felfedezi, hogy több is van az adott figura személyiségében és a hátterében.